A két nép szabadságszeretete jelentette a kezdetet a német egység megvalósulásához – hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szeptember 11-én este a Pesti Vigadóban a budapesti német nagykövetség által rendezett ünnepi fogadáson.

A hagyományos fogadást Budapesten ezúttal nem a német egység napján, Németország nemzeti ünnepén, október 3-án tartották. Lieselore Cyrus nagykövet szerint mindezt gesztusnak szánták, így kívántak ugyanis megemlékezni a huszonöt évvel ezelőtti magyar határnyitásról, amely több tízezer NDK-s menekültnek tette lehetővé, hogy Ausztriába utazzon. A határ megnyitásával kapcsolatos döntést Németország soha nem felejti el – hangsúlyozta, kiemelve: 25 évvel ezelőtt ezen a napon keletkezett az első repedés azon a falon, amely megosztotta Németországot és Európát. A német és az európai újraegyesülés a határnyitással kézzelfogható közelségbe került. Utalt arra, hogy az elmúlt negyed században Németország számtalan alkalommal fejezte ki háláját az országnak.

“Ezért most, a 25. évfordulón úgy döntöttünk, egyszerűen csak annyit mondunk, hogy köszönjük, Magyarország” – mondta a nagykövet, 1989-et a “csodák évének” nevezve. A német újraegyesüléshez való hozzájárulás egyidejűleg a kapcsolatok kiépítésének és elmélyítésének kezdetét jelentette – hangsúlyozta Lieselore Cyrus, úgy értékelve, hogy ezek a kapcsolatok ma olyan erősek és sokrétűek, mint soha korábban. Balog Zoltán szimbolikusnak nevezte, hogy október 3-át “áthelyezték” szeptember 11-re. Mindez jelképes gondolatot hordoz magában, kifejezi azt, hogy a német egység kiindulópontja a két nép szabadságvágyában keresendő – jelentette ki. 

Lieselore Cyrus-szal, az új német nagykövetasszonnyal

A magyar és a német nép szabadságára utalva Balog Zoltán felidézte 1956-ot. 1989-ben több tízezer keletnémet menekült Magyarországtól olyan támogatást kapott, amilyen támogatásban részesült több tízezer magyar menekült 1956-ban Németországban, Ausztriában és Svájcban. Magyarországon, a “legvidámabb barakkban” a magyarok előtt annak idején rendkívül nehéz feladat állt, segíteniük kellett a németeknek, hogy “egyik otthonukból a másikba” el tudjanak jutni, ami igazából abszurditásnak számított. Elszántság és akarat nélkül mindez nem sikerült volna – emelte ki a miniszter. Az 1989. szeptember 10-11-i eseményekkel kapcsolatban Balog Zoltán feltette a kérdést, hogy valójában ki is formálja a történelmet, a nép vagy a politikusok. Ezzel összefüggésben felidézte a keletnémet tüntetők híres jelszavát – “Mi vagyunk a nép” -, amely eljutott odáig, hogy “egy nép vagyunk”. Ezt úgy sikerült elérni, hogy egymásra talált a nép és a politikusok akarata – mutatott rá Balog Zoltán.

A miniszter hangsúlyozta, hogy annak idején nemcsak a politikusok akartak segíteni, hanem a hétköznapi emberek, egyházi képviselők, aminek megvoltak a hagyományai. Két népről van szó, más történelemmel, más habitusokkal, és mégis nagy szimpátia köti össze őket – jelentette ki, hozzáfűzve: “minden különbség ellenére nagyon jól megértjük egymást”. “Soha nem nyitottuk volna meg az osztrák-magyar határt – folytatta Balog Zoltán -, ha elhittük volna mindazt, amit a kommunista újságok írtak annak idején Nyugat-Németországról. Hittünk azonban a szabadságban, tudtuk, hogy a német nép ketté van osztva, és láttuk, hogy a valóság más, mint amiről annak idején az itteni újságok beszámoltak.” Utalt arra, hogy nem kell szóról szóra elhinni mindent abból sem, ami ma a nyugati újságokban megjelenik Magyarországról, hanem a valósabb kép érdekében el kell látogatni az országba. A magyar kormány döntése nyomán 1989. szeptember 11-re virradó éjjel megnyitották az osztrák-magyar határt, így keletnémet menekültek ezrei távozhattak Ausztriába.

MTI, EMMI

Fotó: Bartos Gyula

Ilyen teljes kiállításon még soha nem lehetett látni a száz éve született Bálint Endre festő- és grafikusművész életművét – méltatta a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) 350 festményt, objektet és kollázst felvonultató, A nyolcadik templom című tárlatát annak január 31-i megnyitóján az emberi erőforrások minisztere.

„Előhozni” – ez az üzenete a kiállításnak – fogalmazott a tárcavezető. „Elő kell hozni ugyanis a múzeumok, a képtárak, az emlékezet raktáraiból mindent, ami a magyar kultúrát naggyá teheti. A Bálint Endre életművét végre teljes egészében bemutató tárlat ennek egy kitűnő példája” – mondta. A miniszter kiemelte: a február 1-től látogatható életműtárlat felhívás a konzervatívabb ízlésű magyar közönségnek is: aki figyelmesen végignézi a kiállítás munkáit, annak kinyílik a szeme, hiszen Bálint Endre (1914-1986) egyszerre volt újító és hagyományőrző, művészete kerülte az addigi sablonokat, de őrizte a saját hagyományát, sosem felejtette el, honnan indult.

Kolozsváry Marianna kurátor Bálint Endréről szólva elmondta: a száz éve született művész műveiben, álomábráin, motívumain keresztül saját belső tájait festette, „töredelmes őszinteséggel megvalósult művészi önkifejezése szinte önmagát tette azonossá alkotásaival”. A kiállításon megjelenik a harmincas évek végén szárnyait bontogató ifjú Bálint Endre, aki Chagall, Picasso, Braque nyomdokain próbálgatja saját magát, és kirajzolódik a Szentendrén Vajda Lajos tanítványaként alkotó fiatal festő, aki 1945 után az Európai Iskolán keresztül Párizsban is bemutatkozott, hogy e munkáin már kiragyogjon kimagasló tehetsége  – szólt az életművet egyszerre kronologikus és tematikus tagolásban bemutató tárlatról.

A kurátor elmondása szerint a látogató megismerheti a Rákosi-rendszerben félreállított festőt, aki a szürrealizmusba menekült, megleli az ötvenes évek közepének alkotói válsága után új utakat kereső Bálint Endrét, aki megteremtette saját motívumvilágát, és a beérkezett művészt is, aki az önmaga helyett gyakran a franciákra figyelő festőként éppen Párizsban talált rá saját hangjára. A hazatérés után képein másfajta elvágyódásnak lehet tanúja a közönség, itt már ugyanis nem az otthon, hanem a transzcendens felé szárnyal Bálint Endre képzelete  – fejtette ki. Mint hozzáfűzte, a figyelmes nézőt megérintheti az idősödő festő  mondanivalójának formai leegyszerűsödése. Életének utolsó éveiben a művésznek tüdőbetegsége miatt le kellett mondania a festésről, de mindig vigasztalta a hit, hogy életműve túléli őt, így merte kijelenteni, hogy „élek a haláltól” – jegyezte meg Kolozsváry Marianna.

Baán László, az MNG főigazgatója emlékeztetett: a május 11-ig látogatható tárlat nemcsak a nagy korpuszokat mutatja be, hanem azokat a kapcsolódási pontokat is, amelyekből azok inspirációs forrásaikat nyerték: többek között Picasso, Braque, Chagall és Max Ernst munkáit. A kiállításban látható egy valódi különlegesség is: egy eddig külföldre még soha nem kölcsönzött, 13. századi katalán festett fagerenda, amely nagy hatással volt Bálint Endre művészetére  – hívta fel a figyelmet Baán László.

MTI, EMMI

Fotó: EMMI, Bartos Gyula

Először szerepel önálló kiállítással a régióban a neves olasz képzőművész, Fabrizio Plessi, akinek Liquid Labyrinth (Folyékony labirintus) című tárlata péntektől látható Budapesten, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban (Lumú). A tárlatot Balog Zoltán, az ember erőforrások minisztere nyitotta meg 2014. január 30-án.

Első alkalommal állít ki ez a világhírű művész az egykori vasfüggönyön túl, ez a siker a Ludwig Múzeum sikere – méltatta a koblenzi Ludwig Múzeummal együttműködésben létrejött tárlatot annak csütörtöki megnyitóján Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, hozzátéve: Plessi munkássága a legmodernebb eszközökkel kutatja azt, hogy mit tudunk kezdeni a hagyománnyal.

Fabényi Júlia, a Lumú igazgatója szerint a kiállítással hatalmas adósságot törlesztenek, hiszen a hetvenes évek eleje óta szinte nem akadt olyan jelentős európai videóművészeti vagy multimédiás megmozdulás, amelyen Fabrizio Plessi alkotásai ne lettek volna jelen. “Az elsők között volt, aki látványos, mély gondolatiságú, mégis olaszos temperamentumú munkáiba adaptálta az új technológiák nyújtotta lehetőségeket, szem előtt tartva mind a humánum, mind a hagyományok tiszteletét” – mondta a művészről. Beate Reifenschdeid, a koblenzi Ludwig Múzeum igazgatója, a kiállítás társrendezője hozzátette: Plessi alkotásai azonnal beleívódnak a nézőbe, hiszen ezekhez a természet alapelemeit, elsősorban a tüzet és a vizet használja fel motívumokként. A tárlat leglátványosabb munkája, a Llaüt Light című installáció, amely jól bemutatja, hogyan dolgozik Plessi: banális anyagokat használ, majd ezeket a szó szoros vagy átvitt értelmében felfordítva új konnotációval látja el, a közönség ösztöneivel és félelmeivel játszva – jegyezte meg.

Fabrizio Plessi elmondta: a llaüt Mallorca – a művész egyik lakhelye – hagyományos halászhajótípusa, melyek többségét azonban nemrég az EU a túlzott mérvű halászat ellen fellépve szétfűrészeltette. A 1200 llaüt megsemmisítését eredményező akció rövidesen a visszájára fordult, hiszen a bárkákért kapott pénzből a helyiek korszerű műanyag csónakokat vettek, és azzal folytatták megszokott tevékenységüket; a kikötők képe azonban végérvényesen megváltozott. Az olasz művész az elpusztítandó bárkák közül megvásárolt néhányat, hogy azokat felhasználja a hagyomány és a modernitás viszonyának összetettségére rámutató installációjához. A Llaüt Light című kiállítást 2011-ben 220 ezren tekintették meg Mallorcán – idézte fel a művész.

A Lumú elsötétített központi kiállítási terében tíz felfordított csónak látható, melyek alól a tenger kékjét idéző fény szüremlik ki; a hatást Michael Nyman zenéje és a mallorcai tengerpart hullámainak morajlása fokozza. A nagyszabású installáció tervezésének fázisait számos makett, rajz és kollázs, valamint tizenhat nagyméretű, átfestett nyomat mutatja be. A Trittico della violenza (Az erőszak triptichonja) a művész úgynevezett szekrénysorozatának egyik darabja. Magas fémdobozokban hétköznapi tárgyak, a Budapesten kiállított munka esetében régi faajtókba vágott balták láthatók, míg alattuk villámok képe vetítődik folyamatosan. A Liquid Tables (Folyékony asztalok) Plessi legjellegzetesebb motívumát, a folyamatosan zubogó víz mozgóképét használja, amely ezúttal a falnak támasztott asztalok lapjának hátára szerelt monitorokon látható.

A Movimenti catodici barocchi (Barokk katodikus mozgások) című installációban egy megfordítva felfüggesztett barokk gyóntatószék köröz fenyegetően, míg ablakaiban, ahonnan a feloldozás szokott érkezni, csak a monitorokon lobogó tűz nyugtalanító képe látható. A Láva című installáció valódi lávakőlapokból épül fel, melyek faragott lyukain keresztül a bugyogó láva képe tűnik elő.

MTI, EMMI

Fotó: EMMI, Bartos Gyula