A megbeszélés, Miniszter Úr kifejtett gondolatai pontosan rámutattak azokra a célállomásokra, és célokra, melyek a jövőben irányt mutatnak az egyes gazdasági szektorok pandémia utáni, kialakulóban lévő új világban észlelhető veszélyeire, és a megváltozott igényekhez igazodó új kitörési pontjaira.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy ez a szakmai találkozó létrejött, továbbá Miniszter Úr elhangzott, tanító szavait, és támogatását egyaránt.
“Kis nemzetek örök kiváltsága, hogy a mennyiségi hátrányt minőségi előnnyel győzzék le.” (Pap Béla Református lelkész, 1907-1957)
Bár nehéz tehetetlenül nézni, amikor a gyerekünk küszködik egy tevékenységben, de a szülők nem azzal tesznek jót, ha azonnal ugranak és megoldják a gyerek helyett a helyzetet.
Teljesen érthető, ha a szülők azt látva, hogy gyermekük nehezen boldogul egy tevékenységben, azonnal rohannak segíteni, vagy egyenesen helyette megoldani a problémát. Szakértők régóta mondják, hogy érthetőnek ugyan érthető ez a szülői magatartás, de hosszú távon nem tesznek így jót a gyerekkel. A gyerekek egész egyszerűen kevésbé lesznek kitartóak, ha a szülők állandóan átveszik az irányítást és megoldják helyettük azt, amit nekik kellene.
A kutatók megállapították, hogy ott, ahol a felnőttek jobban beavatkoztak, vagy konkrétan megcsinálták a gyerekek helyett a feladatot, a gyerekek kevésbé bizonyultak kitartónak, és ezt a szülők is így látták. Azt is megállapították, hogy ez nem csupán az adott tevékenységre igaz, hanem a későbbi, kihívást jelentő feladatokra is: azok a gyerekek, akik megszokták, hogy kisegítik őket vagy helyettük oldanak meg feladatokat a felnőttek, minden kihívást jelentő tevékenységet hamarabb hagynak abba. A kutatókat az lepte meg legjobban, hogy milyen nehéz volt visszafordítani a motiválást.
“A gyermekek veleszületetten törekednek arra, hogy rájöjjenek a dolgokra és sikerrel oldjanak meg feladatokat. De velük született szándékuk az is, hogy a szüleik örömére tegyenek. Tehát amikor a szülő megcsinál valamit a gyerek helyett, akkor ennek is üzenete van a gyermek számára: a végeredmény a fontos, nem az oda vezető út” – mondja Dr. Robyn Koslowitz, klinikai pszichológus. Ha ezt tanulják meg, akkor kevésbé lesznek motiváltak arra, hogy kipróbálják magukat, próbálkozzanak egy feladat megoldásával.
Persze általánosságban teljesen érthető, ha a szülők szívesen segítenek olyan helyzetekben, amelyekről úgy látják, a gyereknek nehézséget okoz, különösen most, hogy a pandémia miatt sok gyerek otthon tanul. De fontos hagyni, hogy a gyerek küzdjön, mert ezzel is új készségeket sajátíthat el.
A szülőknek ha változtatni akarnak az attitűdjükön, először is minden helyzetben, amikor egyből ugranának segíteni a gyereknek, mérlegelniük érdemes, hogy ez éppen az a helyzet, amikor a segítséggel ártok vagy az, amikor valóban segítségre van szükség. Ha a busz 10 perc múlva indul, akkor nem biztos, hogy hagyni kell a gyereket bekötni a cipőjét, ha egyébként még lassan megy neki. De ha valamilyen alkotó tevékenységben van, legyen az akár házi feladat, akkor nem érdemes helyette megcsinálni a feladatot, vagy kéretlen tanácsokkal ellátni. Bízzunk abban, hogy gyermekünk képes megküzdeni, tanulni új dolgokat, elsajátítani új képességeket. Ha azonban úgy ítéljük meg, hogy meghaladja a képességeit egy helyzet, akkor természetesen támogassuk meg. Minden kontextusfüggő, ez alapján érdemes dönteniük a szülőknek.
Az én sikerem a térség sikere…