A karácsonyi történet mércét kínál azoknak, akik hajlandók megmérni magukat, a világot, saját életüket. Itt van előttünk a betlehemi születés csodája és nyomora. A szent család szálláskeresése azt kérdezi, ismered-e az irgalmat. Felismered-e a kiszolgáltatott emberben Krisztust?

Itt van Heródes, a gyermekgyilkos, a célt tévesztett, hatalmáért rettegő politikus, s távolban Augusztusz császár. Az ő kudarcuk, s gyűlöletük azt kérdezi, hogyan bánsz a hatalommal, befolyással, mely rád bízatott. Az írástudók, farizeusok vaksága, akik nem ismerik fel az esemény jelentőségét, megméri a vallási vezetőket, a papokat, akiknek „hivatalból” kellene, lehetne érzékenynek lenni Isten különös útjaira, de nem látnak túl saját okosságukon.

A legmesszebbről jött három királyok, bizonyítják, nem lehetsz olyan távol hittől, szabadulástól, Krisztustól, hogy ne találhatnál oda.
A betlehemi pásztorok, a kor szegényei, a periférián élők az elsők, akik meghallják és elhiszik az örömhírt. Ők a legkevésbé esélyesek, de legéhesebbek is, s ezért nyitva az életük arra, hogy jó történjen velük. Megtörténik.

Hol vagyunk mi ebben a történetben? Kinek az élete, a sorsa, az öröme vagy a kudarca a miénk? Mi történik velünk, bennünk, amikor a karácsonyi történettel, üzenettel szembesülünk?